Iskolánk a Március 15. Parkban tartotta meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségét.

Szilvi nénivel nemzeti színű szalagokat ragasztottunk hurkapálcára. Ezekkel kezünkben indultunk az ünnepségre, elegánsan, kokárdával a szívünk fölött.

Tudtuk, hogy ez az ünnep nagyon fontos minden magyar ember számára, ezért mi is megfogadtuk, hogy kellő tisztelettel veszünk részt rajta. Úgy éreztük mikor elindultunk, mintha mi is márciusi ifjak lennénk. Menetelve lobogtattuk útközben szalagjainkat.

Amikor odaértünk már nagyon sokan körülállták Petőfi Sándor szobrát. Az ünnepség nagyon szép volt. A zeneszámok alatt nemcsak mi, hanem más osztályok is lobogtatták a nemzeti színű zászlókat, szalagokat. Igazi magyar gyerekekhez méltóan, büszkén lengettük őket.

Minden iskola osztályát képviselte egy tanuló, akik Csaba bácsival az élen virágot helyeztek el Petőfi Sándor szobránál. A mi képviselőnk Lükő Nikolett volt, amit példás magatartásával és szorgalmával érdemelt ki.

Az ünnepség után odamentünk a szabadságharc költőjéhez, leraktuk szalagjainkat és elszavaltuk a Nemzeti dal első versszakát.

Hiába vagyunk még csak első osztályosok, a szívünk végig hevesen dobogott, mert éreztük, mennyire kell tisztelnünk azokat a márciusi ifjakat, forradalmárokat, akik valaha nemzetünk szabadságáért harcoltak.