Nyílt levél a TUTICSAPAT vezetőihez

Kedves Tanító Nénik!
Kedves Edina és Szilvi!

Már négy éve, hogy a Széchenyi István Iskolában összehozott a véletlen egy osztálynyi gyereket, akiknek Ti megelőlegeztétek a bizalmat, és úgy fogadtátok őket: mi leszünk a TUTICSAPAT! Pedig akkor még nem voltak csapat, csak az óvodát épphogy kinőtt gyerekek, közöttük visszahúzódó, örökmozgó, nagyhangú, halk szavú, rakoncátlan, szófogadó – vagyis mindenféle lurkó.
Mi szülők, azt vettük észre, hogy a gyerekekkel valamiféle varázslat történt. Rövid idő alatt tényleg TUTICSAPAT lettek, igazi közösség. Mi kíváncsian lestük, vajon mit kevertetek a „bájitalba”, aminek hatására egymásra odafigyelő, a sulit szerető (!), felelősségteljes kisdiákok lettek. Rájöttünk. Óriási adag szeretet volt az alapja mindennek. Nálatok nem voltak jó és rossz gyerekek, mindenki jó volt valamiben. Megkerestétek, miért lehet őket dicsérni, örültetek annak is, ha egy görbe vonalat húztak, s biztattátok őket, mennyi szépség születhet abból a sutácska vonalból. Mindig hittetek a gyerekeinkben, s arra neveltétek őket, hogy nekik is hinniük kell – önmagukban és egymásban is. Észrevettétek, ha valamelyikük a szokottnál mosolytalanabb volt, vagy ha elakadt a maradékos osztásnál, s megkerestétek a módját, hogyan lehet átsegíteni őket a kiskamaszos, vagy tudományos nehézségeken. A gyerekeink talán nem is tudják még, milyen szerencsések, hogy a tanító nénik személyében két pótanyukát is kaptak. Talán még nem érzik át, mennyi kincset raktatok a tarsolyukba. A matekon, magyaron kívül a közös palacsintázásokra, szurkolásokra, fellépésekre emlékeznek, a napraforgóról és a csikidamról mindig eszükbe jut Edina néni nevetése és ölelése, műalkotások, népművészeti remekek mellett pedig sosem fognak közönyösen elmenni, mert Szilvi néni nem arra tanította őket. Ők talán még nem sejtik, hogy kiváltság volt ezt a törődést érezniük.
Mi, felnőttek viszont pontosan tudjuk. Mint ahogy azt is, pusztán szavakkal lehetetlen a köszönetet kifejezni. Reméljük, éreztétek e négy év alatt, hogy mindig maximálisan elismertük a tudásotokat és emberségeteket, s most, hogy útjára engeditek a TUTICSAPAT-ot, érzitek hálánkat, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hoztátok ki azokból, akik számunkra a legdrágábbak.
A gyerekek nevében is kívánjuk Nektek, hogy soha ne hagyjon el benneteket a lelkesedés, hogy sok boldog gyerek öleljen még Titeket, és ha könny szökik a szemetekbe, az csakis örömkönny legyen!
Nagy szeretettel köszönjük munkátokat, a tanítást, és minden kedves, biztató szót:
a 4/7. osztály szülői közössége